a megbocsátás ideje

ma elengedem póráz utcáiról a várost
hadd nyargaljon kicsit szabadon mire
visszatér boldog mesét próbálok neki
írni legalább ő ne érezze hogy ez az este
olyan seholsemjólenni-este és amikor
zihálása beszédhez csitul megkérdi mire
volt jó felparcellázni a tájat ha mindössze
azt értük el vele hogy minden és mindenki
idegen lett benne

de mi csak a változatlant szeretjük
nem vesszük észre hogy együtt öregszünk
az ággyal az asztallal és a székekkel
és már csupán utódaink mindenre rácsodálkozó
szemében úszik a szerelem könnyes örökkéje

bocsássuk meg a bútoroknak hogy túlélnek
bennünket amíg mi éppen azon igyekszünk
hogy valahogy kibírjuk a lassú közeledések
helyett a gyors távolodások hatalmát
bocsássunk meg a végkifejletnek
ami nem a véletlenek egybeesése
miatt következett be a történtekért
mi magunk vagyunk felelősek

Kategóriák: Vers.

9 hozzászólás

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Nincsenek véletlenek, drága Valikám. köszönöm a linket. ölellek!

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “lassú közeledések
    helyett a gyors távolodások hatalmát”

    Belém nyilalltak soraid, drága Mari.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, hogy szívedig juthattak gondolataim.

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Felelősek vagyunk, és magunknak a legnehezebb megbocsátani. Pedig ott kezdődik minden.

    Versed minden sorával azonosulni tudok. A.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, Anikó a megerősítést 🙂

  3. VALYON LÁSZLÓ VALYON LÁSZLÓ szerint:

    Épp tegnap olvastam “Pálferi” atyától:

    ” A megbocsátás egyemberes feladat. A kibéküléshez két ember kell.”

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      És milyen igaza van… köszönöm jöttödet.

  4. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “de mi csak a változatlant szeretjük
    nem vesszük észre hogy együtt öregszünk
    az ággyal az asztallal és a székekkel
    és már csupán utódaink mindenre rácsodálkozó
    szemében úszik a szerelem könnyes örökkéje” Nem lehet ennél szebben… <3 Ölelésem ma is és mindig…

Vélemény, hozzászólás?