bevezetés

tovaszáll a madár
dalában benne már
amiért ide érkezett

elnyargal a szél
a virágok nyelvét
nem tanulta meg

csitul az eső zenéje
az árokban hömpölyög tovább
koravén ibolyák hallgatják

tárgyalás

napok árnyéka zuhan
a Tó tiszta tükrére
öregesen nyögdécsel a táj

köddel kacérkodik
a gyenge napsugár fákban
szívekben élet szédeleg

a templomkertben
mint félvak koldus
hunyorog az utcalámpa

virraszt a kert
a hajnal első sugarára
utolsó virágait kitárja

befejezés

cseppet sem változik semmi
csak egy ősszel több
sóhaja légbe szúrt rajzszög
szemüveg nélkül már nem lát-
ja a fizetési felszólításokat

túl nemzésen-szülésen-
szoptatáson-elengedésen
része a nagy egésznek
a semmirekellő eltartottak körének

álmában diadalittasan
körbetáncolja a villámsújtott
szilvafához kikötött fájdalmait
már nem fél semmitől tudja

örökké ott lesz a vézna virágok
élni akarásában a kenyér illatában
szerelmek testi igazában
a szabadság utáni vágyban
az azelőttben az azutánban