ismeritek a feneketlen csendet
            az osonó csuhás némaságot
fehérben nyüzsög olykor az elme
és szótlan vedli a fecsegő láncot
            a kárhozat katlanában
            fortyog egy őrült világ
                        zabolátlan
                        a pokol kapuja tárva
s csak a néma szavak remete fészkén
            mocorog még némi bánat
én csupán testvér
            a laikus
                        segédkezem
nyiss csapást a tiszta hangnak
            hogy csörgedezze át hajlékodat
és annyi gyötört tudatból
                        végre
                        merülhess fel te is egyszer
            s ha már kijelölve végtelen kerengőd
            a szokásokat soha el ne hagyd
            maradj hozzájuk hű szerető
            hogy ne veszítsd az utad
mert ostorfán lóg az üres veder
kút mélyén csillagnyi ég hever
            s lám az ingoványos tévelyen
                        már sűrű csend szédeleg

2015.11.25