Találkozások Pessoával

1

Pohárkoccanás hasított darabokat a csendből,
portálüvegre páracsepp rajzolt kalligráfiát,
egyikünk szavalni kezdett a végtelenről
valaki ujjával dobolt egy ritmushibát.

Ólomkristály nyelte a cigarettacsikket.
A füst, mint bűvésztrükkben a lebegő leány,
embermagasságban feküdt majd keringett.
Turbulencia az álmosléptű pincérek után.

Kidőlt bor rajzolt sárga színű tengert,
a móló kiskanál volt, hajó a perecdarab,
lapoztunk, majd némán vártuk a reggelt
és az éj lyukas zsebéből kigurult a Nap.

2

Megmagyarázhatatlan késztetés
vitt a partra. Vonzott a végtelen.
A horizonton,mint teknőbe esett
szappanok, hajók olvadtak el.

Szentjánosbogárként,
egyszerre gyúltak ki a város fényei.
Ő a téren ült, mellette részeg turista
pózolt a széken. Nem tetszett neki.

Készülődj, mindjárt eső lesz, mondta.
Megfordultam, de már nem volt senki ott.
Aztán valóban esni kezdett. Rézsútosan.
Elkésett sirályt emelt a szél, mint kalapot.

Kategóriák: Vers.

Egy hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Párba állítva még erősebben hatnak, Barátom.

Vélemény, hozzászólás?