császármetszéssel szült a síkság
tócsába mártva fölsír egy virág
és álmélkodnak mind a nyírfák
fehér köpenyben csontsovány dadák

távolban rokka perg kotyogva
mellette ráncba-varrt anyóka ül
de bomlik már az alkony kontya
vattás ködben ordas hegedül

eltűnt a délutáni rézmozsár
amelyben csillagporrá tört a nappal
most csupán narkós csönd nyomoz
az égen Sherlock Holmes kalap van

mert mély az éj zárt és spirálos
benne alszik egy átlőtt gyurgyalag
Piroska ma nem megy nagymamához
a sárkány-szájban is parázs fakad

hisz van ki arra jár amerre nem megy
szemében lámpás (befelé vakít)
szíve körül abroncs a végtelen csend
és foglyul ejti dobbanásait

s ki tévúton igyekszik messze járni
ingén sötétlő lőtt seb a légypiszok
és próbál két Egyszarvút absztrahálni
melyek szőrébe azt nyírták TITOK

*

avítt zsonglőr poroltóval
tűzkarikán által játszik
alatta egy koszos tóban
hattyúnyakra kötnek fáslit

amott meg vad petymegekkel
jócskán áldott kaptatókon
barbár vezér bősz sereggel
vonul át a szögesdróton

hahj bizony a dagadt péknek
adódott nagy lehetőség
kifli s cipó szénné égett
ám angyaltól kapott rőzsét

tenger felől albatroszát
vén tengerész várja lesi
zászlója nincs hát abroszát
kapja kézbe s azt lengeti

tyúk kotlik egy fals lepényen
mellette áll dinka párja
jön gazdájuk lép keményen
hiszen ő egy inka árja

*

sérült mimikrijét egy kaméleon
jódos vattával ápolja épp
mikor fönn a sűrű lombokon
által egy bőregér a képbe lép

és csűr-csavar fals ultrahangot
melytől a vén szú fába megy
lenn ebihal tócsából csinál strandot
mit körbeülnek szomjazó legyek

fekáliából egy mániákus szent bogár
golyót mintáz majd görgetni kezdi
odább sün bíbelődik szaglász lesuny megáll
reá szemét agg róka mohón mereszti

s amíg a túlkoros gida már őzbe hajlik
agancsa bukkan homlokán ki
ólmosan nehéz csönd van addig
mígnem fölrikolt egy megriadt kanári

*

a téboly-lámpa íme zöldre váltott
egy téglalap beállt keréknek
széllel béleltek minden nagykabátot
s a Nap alá vak ács vert éket

meg sem történt és az lett a Történet
sisteregésből ácsoltak lángot
feslett lotyó mondta a szűzbeszédet
és wigwam mélyén whiskygyár volt

mint fordított nagy hólapátok
szövegtelen vonultak transzparensek
csend hullott csendre megtörve a csendet

egy piás fogdmeg lőrétől lett kába
fogoly font rácsból vaskalácsot
hogy beszökjön a vágyott vakvilágba

*—távolról sem “agymenésről” van szó,
pusztán arról, hogy hagytam szabadabban
 ficánkolni a gondolatcsírákat és  rímeket   
—mint a címben is utalok rá, itt nem kell
“súlyos gondolatokkal” megrakott szekeret
vontatniuk, még toronyiránt sem kell
haladni, csupán egyetlen dolguk van,
szétszéledni ismeretlen tájakon,
miközben működtetik azt a képi
izomrendszert, mely mozgatja a verset—