Van Gogh utolsó vászna előtt

Maradék színek tócsáit fölitatom.
Tubusok palántáit tövestül
kitépem. Többé nem üvölt
velem ember sem állat.
Miközben átrendeztem
a belső szobákat,
a spaletták fokozatosan
csukódtak a tájra.
Ma hiába döntöttem
föl a Napot, üres.
Elpárolgott a sárga.
Az aranyból is csupán a
súly maradt. Ülök egy
óriás prés alatt. Ki érti ezt?
Minden festmény egy újabb
eltávolított daganat volt.
Húztam az időt!
Miért? Mi maradt?

Varjak és búzaföld.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    De az (IS) megmaradt, István (itt is).

  2. Pethes Mária szerint:

    Kőkemény képek, Istvándorom! ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?