Vágta

Az én utamon nincsen átok,
mert ölelik a vadvirágok,
kicsit göröngyös, girbe-gurba,
de rajt maradt az Isten ujja.

Én jókedvemben azon járok,
szeret a por, a víz, az árok,
a teste kövér, éles, durva,
de dalomat a szél is fújja.

Nagy ez az út, de azért kellett,
hogy ezen jöhess karom mellett,
s hogy megússzam a vágtát élve,
majd te figyelj az útszegélyre.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Az ilyen életre szóló szerelem, amiben Ti éltek, Mitykám oly ritka manapság, szívből kívánom, hogy jó egészségben és továbbra is szeretetben mehessen karod mellett a Párod. ölellek: Madárlány

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Fújja, Barátom, fújja. 🙂

Vélemény, hozzászólás?