Utóirat

elkoptak tűzfalak kerítések
a tócsába-fagyott tejes tasak
hóeséstől pöttyös fények
és a sínek is az álmaim alatt
elpárolgott a tengerpart
hol óriás csigákban
éjjé dúdolta magát az alkony
mindegy hogy merre jársz most
emléked szivárványzsineggel
fogva tartom

*

a horizontot akár zárkát
kulcsra zárták
és te nem hallottad
hogy túl falon szigeten ködön
neked morzéztam sorsomon
akár a rab a vascsövön

*

teleírt évekről
foltokban szavak hullanak
és megfejthetetlen már
mi pontos volt akár az éji
csillagút
nincs Jel sem hogy vezessen
a tűzcsóva bennem lángol
véső lett a pilleszárnyból
hiányod szobrát faragom

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Az önsajnálat bombasztikus tirádáinak mellőzésével a psziché legmélyebb rétegeit szólítják meg a sorokból kibomló képek — ETTŐL torokszorító hiányvers. Még most is lúdbőrzöm, Barátom.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    káprázatos képekből épített hiányvers, drága Istvándorom… elnémultam. Ölellek: KedvesMarid

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Egy szó sem hiányzik, egy szó sem fölösleges – ahogyan tőled megszoktuk. Anikó

Vélemény, hozzászólás?