Ütemezési terv

— Jaj, Rettenetes Nagy Tanítómester, borzasztó hírrel érkeztem!


— Kerülj beljebb Szása! Kimondhatatlanul örülök; szeretem az ilyen iszonyatos híreket! Lépésről-lépésre, mindig előrébb visznek a nyeszlett, bajusztalan, még alig kamasz, ideológiában kiforratlan önmagamhoz képest.
— Ez a hír tényleg sokkoló, ó Rettenetes Nagy Tanítómester!
— Grisa, mától kezdve a Rettenetes Nagy Tanítómester címet átveszem és gyakorlom. Eddig egyszerűen csak nagy mindenki tanítómestere voltam, de a rettenetes szó valamiért különösképpen tetszik nekem. Olyan jeges, kemény és mégis tűzpirosan lángoló, mint most az arcod, Grisa.
— Bátorkodom megjegyezni, de csak csendesen és egyáltalán nem tolakodóan, hogy Szásának hívnak…
— Mondd Grisa, képes vagy elrontani egész napom örömét? Hát milyen besúgó vagy te?
— Ó, Rettenetes Nagy Tanítómester, informátor vagyok, mint azt távcsövén keresztül már többször megnézte.
— Ne kacskaringózd a szavakat, a végén még rosszat teszel magadnak, pedig ezzel a Rettenetes Nagy Tanítómesterrel igen jó pontot szereztél!
— Hát, kérem, ha hozzásegítene — a felesleges bürokrácia és adminisztráció elkerülése érdekében —, és leírná egy röpke mondatban, hogy az illetékes szervek mindenféle hacacáré nélkül, ott helyben állítsanak ki egy Grisa névre szóló igazolványt… Végtere is engem úgy hívnak, ahogy magának…
— Mondhatod nyugodtan!
— … ahogy a Rettenetes Nagy Tanítómesternek tetszik.
— És mit csinálsz drága Grisám, ha a jövő héten, netán a Szása fog jobban tetszeni, vagy az Iván? Sosem lehet tudni.
— Hogy ne koptassuk a közvagyont, hozok otthonról papírt, ceruzát, és minden alkalommal leméltóztatik írni az illetékeseknek, akkor úgy hívjanak majd mindig hivatalosan is, ahogy azt nem hivatalosan, joggal elvárja tőlem.
— Mondd a híreket!
— Borzalmas! A miniszterelnök ma olyan furcsán nézett magára…
— Miniszterelnök, miniszterelnök… Hallottam már, hogy van ilyen, meg miniszterek is, amolyan hátramozdítók, hogy ne tudjam rendesen tenni a munkámat. Holnap reggel első dolgom lesz, hogy ezt az egész marhaságot — hogy nevezik, kormány?
— Ó…
— Mondjad nyugodtan!
— Rettenetes Nagy Tanítómester, bizony, úgy nevezik. Feloszlatja?
— Feloszlatom. Nem, betiltom!
— Nagyobb gubanc van. Tudniillik, ha azt akarjuk, hogy egyetlen ország se álljon velünk diplomáciailag szóba, akkor erre a formális hülyeségre — csak önt idézem —, sajnos szükség van. Elszállt illúzióikban, szerintük a kiegyensúlyozott hatalommegosztást szolgálja.
— Hatalom-micsodálást? — sziszegte ő.
— Ezek ott úgy képzelik, hogy mint zsinóron függő biciklikerekek, egymás mellett két-három azonos erősségű, hason fekvő hatalom testesíti meg az egységeset.
— Kinyílt a bicskám, Grisa, másfelől értelek. Szerinted nem a haza, a nép és én magam ellensége az, aki egyáltalán elvállal ilyen kormánykinevezést? Az is igaz, ha valaki nem vállal el valamit, amire ki akarom nevezni, azt másnap reggel oda küldöm ahová… Roppant mérges lettem erre a… Hogy nevezted, miniszterelnöknek?
— Nagyon nagy…
— Nem ez a hozzám illő megszólításod, hanem a Rettenetesen Nagy Tanítómester!
— Ferdén nézett magára!
— Na, kérlek szépen, Grisám, hány tagból áll ez a bűnszövetkezet? Miniszterelnök, miniszterek és cakli-pakli kormány?
— Változó, ezt ön határozza meg, de legalább 15-20 ember, amennyiben nem tévedek.
— Most már tényleg muszáj egy kicsit játszanom a bicskámmal. Ha ezeket egy teljes választási ciklusra jelölöm, ez mennyi idő?
— Nem is tudom, azt hiszem négy vagy öt év. A választások is olyan hátramozdító, népet megzavaró tényezők csupán, amelyek a rendes kerekek nyekergésmentes forgását, olajozatlan csikorgásúvá képesek degenerálni.
— Jól mondod, Grisa! Na, szóval, a következőt agyaltam ki: hathetente lesz kormányváltás!
— Nem értem, ó, Rettenetes Nagy Tanítómester, hathetente szeretne választásokat?
— Dehogy, soha nem szeretnék választásokat! Muszáj kiírni, mert ezek a hülye külföldiek… Na, tudod! Jó besúgó vagy, elárulom, és be is vonlak, egyenként fogjuk őket — vetésforgó rendszerben — bűnösnek találni és elítélni. A vetésforgó ebben az esetben nem vízszintesen, hanem függőlegesen fog működni. Az előbb egy kerékpárról beszéltél, ha jól emlékszem, ahogy egy bicikli kereke, normális körülmények között forog, nem tengelyével ég és föld között, vízszintesen. Rád bízom a megfigyelést és a sorrendek felállítását. Nagyon fontos feladat ez, rendesen ütemezd be őket! Aki ezt a kormány-izét elvállalja, eleve ellenség. Mindenkié, a tiéd is! Hathetente az egész bűnszövetkezetet, újra meg újra lecseréljük, anélkül, hogy valójában megtettük volna. Mondd, hányféle kivégzési módszer létezik ma, működő demokráciánkban?
— A miénkben? Kettő. Aztán még a deportálás is végeredményben halálos ítélet, csak nagyon lassú.
— Holnaptól, mit holnaptól, ettől a másodperctől beütemezem a „Kormánytaggá kinevezés” fedőnevű, halálos ítéletet. Megértettél, egyetlen Grisám?
— Meg, ó én egyetlen nagy… elnézést, Rettenetesen Nagy Tanítómesterem!
— Intézkedj egy külön kormánypanteon létrehozásáról a csargamojinszki temetőben, a „Legközelebbi mocskos ellenségek” álnév mögött! Írd meg a fecnidet, rendezd a nevedet, nyolc órára itt legyél az első hathetes ütemezési tervvel! Most hazamehetsz, Grisa!

5 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Kérlek, küld be mindenféle szerkesztési bigyók nélkül, mert így teljességgel átláthatatlan…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Közben kénytelen voltam soronként átböngészni, kivenni belőle a stílusokat, mert az egész oldalt tönkre vágta…

  2. Elnézést kérek! Beküldtem volna szerkesztés nélkül, nem kellett volna soronként átböngészni…
    Amúgy, itt úgysem igen olvasnak prózát…

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Néha mégis…

      1. És mégis, mégis furcsa egy dolog… 🙂

Vélemény, hozzászólás?