ŰRSZONÁTA

megálmodta magát bennem a vers
hívogató hangjai után kullogtam
testemen éreztem csókok valóságát
madár-rikoltás emelte magasba
a távolság falát

csillaglágyulást idézett elő a kérdés
miért ad a szerelem menedékjogot
az elmúlásnak miért nem dönti le
a félelem oszlopát a gyengédség

hatalmas kagyló volt a tér
vasárnapok gyöngyét izzadta
hogy fennmaradjon az áhítat

élet és halál hullámverésében csiszolódtunk
színes kavicsok és amikor vérünk elapadt
kiröppent belőlünk az élet mint nyitva felejtett
kalitkából a madár

de a csillagok saját hangszínükön sugározták
dallamaikat visszhangok földrajza
kísértet-bolygók moraja többszólamú űrszonáta
a létezés halhatatlanságáról

*

Részlet: Űrszonáta című versregényemből
(megjelent 2020-ban, az alkoTÓház gondozásában)

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “hogy fennmaradjon” — maradjon fenn!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, drága Költőtárs, igen, ez a vágyam nekem is.

Vélemény, hozzászólás?