Új (más) Vándornapló

Kertem körül a léceket
fölfalták nagy fogú gledícsiák,
a táj elmosta telkemet,
tavon papírhajó kedvenc tanyám.
A héthatár is megszökött,
(a horizontot nyitva hagyta),
futnék én is, de rám csöpög
e délidő, akár a gyanta.

*

Van-e út, mely nem előre-jelölt.
Van-e titokhoz kulcs a nyelvem alatt
és fogaim közt szorítok-e Vízözön-utáni
ágat?

*

Mindent-nyitó-szirom volt fegyverem,
pajzsom kettéhasított mákgubó.
Most kigombolt sorsom meztelen,
szemem befagy, számon behull a hó,
és csönd van, moccanástalan, komoly.
Szívemben régen eltört iránytű forog:
előttem csókákat lobogtató torony,
mögöttem csattogó-fogú komondorok.

*

A napbarnított kölyökkor fehérre váltott,
beomlott délidők alatt, egész napok a délutánok,
s ki dolgaimból Krőzusként osztogattam ingyen-gerezdet,
koldusként lakom magamban és homlokom barlangfalára
fiktív csodákat festek.

*

Kibontom felhők sztaniolját,
hátha ott van a röpülés titka,
talán megtudom végre, miért
lettem két lábon járó kalitka.

*

Már leülnék az első küszöbre ,
kopognék az első ablakon.
Nem menedéket kérnék,
KI AZ ?
csupán ezt szeretném hallani,
bizonyságot arra, még létezem
mert így, két falu között,
indulás és érkezés
kioltja egymást.

*

Kapaszkodom cinegeröptébe,
hajnali fény-sztaniolba,
holdsugár titkos szálán kötelet mászok.
Őrült próbálkozások ezek,
de
el sem tudom képzelni, hogy egyszer
nem fogódzhatok cinegeröptébe,
ökörnyálba, hajnali fény-sztaniolba,
és holdsugár titkos szálán
sem mászhatok.

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Kovacs Jozsef Hontalan Kovacs Jozsef Hontalan szerint:

    HatalmasBarátom, István! Néhány dologra emlékszem a Vándor Naplójából, mint a cápafogú gledícsia-sorra, a gyantaként csöpögő délidőre, de erre a “kigombolt sorsom”-ra valahogy nem. Nagy vers, aláaknázott tavaszi vers. Ölellek: HontalanBarátod

    1. Kelebi Kiss Istvan Kelebi Kiss Istvan szerint:

      HatalmasHontalanBarátom!—valóban emlékezhettél részletekre, mert mostanság a különálló versek, valamilyen (eddig lappangó) kohézió hatására, elkezdtek közeledni és némi változtatás (csiszolás) után, apró ciklusokká rendeződnek—hagyom—Baráti üdv.istvánBarátod

  2. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

    Mennyi el-me(g)ragadó gondolat!

    1. Kelebi Kiss Istvan Kelebi Kiss Istvan szerint:

      Kedves Ildikó! Nagy öröm számomra, hogy így gondolod—sokat jelent nekem!

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “Őrült próbálkozások ezek,
    de
    el sem tudom képzelni, hogy egyszer
    nem”

    ÓÓÓÓRIÁSI

  4. Kelebi Kiss Istvan Kelebi Kiss Istvan szerint:

    Tibor,Köszönöm!—őrült próbálkozások, de nélkülük (és társaik nélkül), a valóság sivársága elviselhetetlen volna…szerintem…

  5. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    az a fénysztaniolos égbolt… elállt a lélegzetem, Istvándorom…

  6. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    El/meg-ragadó:) és elsőre elmeragadó:)-nak olvastam, talán nem véletlenül:) Mert az is. Bolyongani lehet a sorok közt, vissza-visszatérve egy-egy gondolat-patakhoz. Lélekfürdető.

Vélemény, hozzászólás?