Tűzfalak

  1. I.
    Csak csapódnak ide-oda a tegnapi és mai dolgok
    a szabálytalanná magasodó tűzfalak között.
    A kilúgozott üresség,
    mint határozatlan térdarab
    lendül előre-hátra,
    meg-megtörve egyre zsugorodó árnyékomat.
    Aztán az erősödő zuhanásban
    félreérthetetlenül megszűnik mélység és magasság.
    II.
    Miért vonz mégis az a fal?
    A kőművesek távol.
    Egyetlen mester néz alá
    a semmi tűzfaláról.
    III.
    Mintha elképzelhetetlenül vékony fényszálat rántana át
    valaki,
    a jobb és a bal agytér meghatározhatatlan súlyvonalán.
    A tökéletes visszarendeződés mégis megőriz
    valamit.
    És lent is, fönt is ugyanaz a képtelenség.
    IV.
    Csak a falak közeledése állandó.
Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Nagyon izgalmas vers, Mitykám… és tőled mostanában szokatlan. Szívemnek kedves, még ha fájón is: “Kilúgozott üresség”…. “Csak a falak közeledése állandó”… Ölellek: Madárlány

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Tetszik ez az “új” hangod is, Barátom.

Vélemény, hozzászólás?