Tükröződések

Tükrök.
Csak éles szilánkok a hóban.
Vétlen fénytörés. 
Könyörületesség lebeg odalenn, 
világvége készül egy alvó ólban.

Két karó most és kereszt a testem.
A kristályokat nézem –
mindben egy-egy ittfeledett szívverés.
Köteg forró véna lobog bennem
és idegszálak –
karjaimban neurotikus ölelés.

Törzsembe oltva nehezek a tagok.
Az irgalom köztünk lopva jár.
Csak magam vagyok,
most üvegarcod alá kuporodom.
Szemedben holt tenger árad.
Otthonom én a kövek közé hordom.

Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “mindben egy-egy ittfeledett szívverés”

    Ott dobognak soraidban is…

    1. Banfai Zsolt Banfai Zsolt szerint:

      Köszönöm, hogy olvastál, Tibor! Szép estét, barátsággal 🙂

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Megfogott a versed, Zsolt, a különleges költői képek, szófűzések miatt. ez különösen tetszett:
    “világvége készül egy alvó ólban”

    A címet többesszámban írnám: Tükröződések
    A leütés utolsó sorának elején szerintem fölösleges az ‘én’, hiszen a ragozás: “hordom” egyértelműsíti anélkül is.
    De azt szoktam mondani: a vers tiéd, enyém az érzés 🙂 Szeretettel: Mari

    1. Banfai Zsolt Banfai Zsolt szerint:

      Kedves Mari, köszönöm a meglátást és az együttműködésedet. Igen, a címet valóban többesszámban írnám újra. Abszolút egyetértek. Az utolsó sor eleji “Én” nyomatékosító funkcióként került az elejére – az eltérő látásmód hangsúlyozására.
      Ha van módod átjavítani, kérlek tedd meg a következők szerint: “Otthonom én a kövek közé hordom.”

      Köszönöm a tisztes együttműködést!
      Szeretettel 🙂

Vélemény, hozzászólás?