tornyok ha görbítik utamat
keréknyomban csobban
ködbe fojtott kolomp
halk zabolája
s befog ölelőn
galambdúcok búgó kupolája

tövében guanó porlik
kallangó nemere szitálja
régi léptek nyomát
tömjénezi vele a Hargitát
vezeklők ruhája
isten templomában

Ábel csuhában

sűrűbb egyre sűrűbb rengetegje
hamut szór fejemre

kaptélyt ácsolok
faragom ívét jövendőnek
s ha rám tárod majd ablakod
én fáradtan
belé suttogom
lelkemet

gólyafészek zöldell
a korhadt kopjafán