tajtékvirágok

csillagfürtös ég alatt csendtől habos
a part a szél láthatatlan madzagon
szelíd éghajlatú dalokat és sovány
madarakat reptet a múlt emlékezetében
maradok ahol szárnyasan zeng az idő

ismeretlen a holnap de rendületlenül kötődik
a túlparti hegyekkel határolt olajzöld víz
tükrén reszkető csillagképekhez amikből
kiolvasható az öbölben ringó holtfáradt hajó
számtalan utasának története

itt minden a remény táplálására ösztönöz
hogy elűzzem a félelem vámpírjait és bátran
beszéljek a folyton változó térségről amibe
szerelmet lázadást faragtam ahogyan
a hullámok jeleiket a mészkőbe

szeretett nevekkel távol tartom az évek
kiterjedését és az emlékezés hajlékony
fémgyűrűjével megjelölöm a költőző
madarakat hogy beazonosíthassam őket
amikor visszatérnek

a parti hordalékon tajtékvirágok nyílnak
megcsodálom a műanyag palackok között
lebegő fém konzervdobozra mart rozsda
rózsáját pont olyan mint vérfolt egy
könnyű kendőn

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    “az emlékezés hajlékony
    fémgyűrűjével megjelölöm a költőző
    madarakat hogy beazonosíthassam őket
    amikor visszatérnek” ___ gyönyörű gondolat

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, Kedves Vincze, hogy ez a gondolatom szívedig jutott.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “amibe
    szerelmet lázadást faragtam ahogyan
    a hullámok jeleiket a mészkőbe”
    Jelet hagytál.
    Ott — IS.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      igen 🙂 szinte egyedül sétálgattam… már elszeleltek a nyaralók…

Vélemény, hozzászólás?