kriptacsendbe hulló szavaink
a romlatlanság foszló illúziói
a tisztaszobák látszatmelegén
aszalódó vágyak ha napvilágra
jutnak az első érintésre porrá
omlanak mint a halál utáni élet
örök katarzisára ítélt testek
gondatlanul feltárt múmiái
aludj
szutykos gyerekkezekről
sáros cipőtalpakról álmodik
odabent a rend konyhák
vacsoramelegéről a fény
gazdátlan holdsugár
a falon csak nézed
nem melengetheted
a kebleden ha megitatni
nem tudod amikor szomjas
aludj
ha túl hamar reped
meg az éjszaka burka
a koraszülött perceket
agyonnyomhatja
a valóság súlya
aludj
mire az ég kékje kibomlik
a sötétség csomói alól
elpárolognak a csillagok
könnyei felszáradnak
szemünkről az álmok
2013. december 11.
Kép: Megan Duncansen – Mystified Dreams
2013. december 11.
Megan Ducanson: Mystified Dreams
Nagyon tetszik a képiessége, totál felesleges számomra az illusztráció 🙂
’tisztaszobák látszatmelege’, s aztán ez a múmiás párhuzam megrendítő, ‘koraszülött percek’, az égről ‘elpárolgó csillagok’… megfogtak 🙂
Köszönöm, Mária.
Ami azt illusztrációt illeti: azért teszem fel újabban képpel a verseket, mert így azt hozza bélyegképként a gépezet, ha megosztom.
“…ha megitatni
nem tudod amikor szomjas”
igen, Tibor
A múmiás gondolatmenet tetszik. Nem olyan rég láttam egy kiállítást, volt néhány múmia, az egyik tökéletesen épen – üveg alatt. Azt hiszem, nem egészen így képzelte az öröklétet. És mi is egész másképp képzeljük öröknek hitt dolgainkat. Aztán szétesik az egész.