SZÁRADÓ TINTATAVAK (Rorschach-teszt)*

Álmomban költő voltam.

Láttam a gyerekkoromat,
mint egy tükröt: a nap nézegette magát
benne reggelente, míg fent a dombok
árvalányhajába a szél masnit csavart.

Láttam az iskoláskoromat,
mint tintával teli, kék tavat: betűk,
számok és hangjegyek úszkáltak
benne az időtlenség hajója körül.

Láttam a felnőttkoromat,
mint szavakkal telerajzolt kőfalat,
s láttam fákat felnőni kimondható
mondatok kimondhatatlan súlya alatt.

Költő voltam.
Arról álmodtam,
hogy ébren vagyok.
És láttam:
tükrök helyett törött ablakokat;
ruhátlan ágakon varjúkarmokat;
száradó tintatavak mélyén
levegőért tátogó szavakat.

2017. szeptember 22.

*(Barabás Mariannak „Álom és valóság” című versére)

 

Párizsi graffiti. Forrás: https://www.freshdesignpedia.com/art/fascinating-art-graffiti-urban-street-art.html

 

Kategóriák: Vers.

7 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Különleges képeidben elmerültem. kerestem Barabás Marianna versét, de nem találtam. a dokk-on is ‘csak’ ezeket találtam tőle:
    http://www.dokk.hu/kodlist.php

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Barabás Marianna Csak úgy Kódja: 36973
      Barabás Marianna Egyszer majd Kódja: 37394
      Barabás Marianna Futószőnyeg Kódja: 37106
      Barabás Marianna Ha nem vagy Kódja: 37218
      Barabás Marianna Jelenetek Kódja: 37113
      Barabás Marianna Komposztálás (ima) Kódja: 37154
      Barabás Marianna Nincs érték, nincs váltás Kódja: 41737
      Barabás Marianna Panelszag Kódja: 41708
      Barabás Marianna Reménytelenül Kódja: 37197
      Barabás Marianna Séta az őszben Kódja: 37318
      Barabás Marianna Szabadság Kódja: 37137
      Barabás Marianna Távoli számok Kódja: 36979
      Barabás Marianna Változások (ősz) Kódja: 37417
      Barabás Marianna Vegetáció Kódja: 41681

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Kedves Mari!

    A metonímiákat gyakoroltattam az ARSok-ban (volt Költészeti Játszóházban), ott foglalkoztam Barabás Marianna versével:

    Álom és valóság

    Álmomban felkelek,
    napfényes reggelek,
    nevető emberek,
    dombon árvalányhaj
    még lobog vidáman.
    Tükörből copfos lány
    tekint vissza rám.
    Iskolába készülődöm
    hajamban masnival.
    Ülök az iskolapadban,
    a tintafolt még folyik
    – felitatlan –
    füzetem kék papírban,
    vignettán a nevem ott van.
    Már bakfis lány vagyok,
    megyek haza, boldogan,
    lában alatt macskakő,
    cipőm kopog, este van.
    Nyitom a vaskaput
    halkan, mert nyikorog,
    a szobában villany ég,
    édesanya alszik rég,
    édesapa is érkezik.
    Őket ölelni mennék,
    csókot adni nekik…
    …de vége a napnak,
    lefekszem álmomban.
    Halvány fény dereng,
    lassan megébredek.
    Nézem az ablakot,
    úsznak sötét fellegek,
    kopaszak a fák,
    kárognak varjak,
    eltűnt a copfom,
    a masnim sehol,
    az iskola köddé vált,
    nincs meg a dolgozatom.
    Megszáradt a tinta
    az ütött-kopott padon.
    Nem látom apámat,
    anyám sincs sehol.
    Csak a szél muzsikál
    fájón a kulcslyukon.
    Lefekszem álmomban,
    és sírva álmodom.
    Budapest, 2013. 06. 25.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      ajjaj.. inkább nem mondok semmit… Hontalan mondása, nem szabad bántani senkit, aki ír… 🙂

      1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

        Hontalannal értek egyet. És így veled is.

        1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

          Ez a nembántás’ nem zárja ki, hogy valamiképpen fejlődésre ösztönözzük 🙂

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “Költő voltam.”

    És úgy is láttál / láttattál, kedves Anikó.

Vélemény, hozzászólás?