SZAKADÉK SZÉLÉRE RÓZSÁT – a la Ronsard

“Szeretlek”, “kedves”, “örökké”, “szüntelen”,
“ezerszer” – s még hányszor – sorolt szavak,
s én, mint omlatag, de konok kőfalak,
e szókat zengem most néked bűntelen
e veretes versben, hallod, Szerelem?
Tíz (vagy eggyel több) szótag, négy versszak,
jönnek szép sorban, mint a négy évszak.
Ha kell, a Sorsot is eléd szerelem!
A versláb gúzsba kötve is táncol,
csak az ormótlan valóság téblábol
a mély felett, minek szélére rózsát
ültetni könnyű a költői kéznek.
Nézd, hogy ölelkeznek fent a rímek!
Elégedett lehet Pierre de Ronsard.

2014. szeptember 1.

Kategóriák: Vers.

Egy hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    csak az ormótlan valóság…

    Remek.

Vélemény, hozzászólás?