Szabó László – Búcsúvers Marinak

Friss cihát húztam aznap. Vártalak sokat:
az ötös vágányra végül beállt az est.
Apróléklevest és soványka húsokat
osztottál meg velem, s a kenyér durcáját.
(Nem, azt csak képzelem, ahogyan roppan az
aranysárga héj édes ajkaid között.)
Aztán keskeny ágyamba mellém költözött
a szerelem, s míg lázas számmal kutattam
asszony-titkaid, már a szívemre orvul
– még mondtam is neked – az elmúlás lassan
rácsendesült.
A két nap gyorsan elrepült,
és a vonatablak poros üvegén át
csúsztak szét utolszor évődő ujjaink.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “Aztán keskeny ágyamba mellém költözött
    a szerelem”

    Szép.

    1. varnyuszabo varnyuszabo szerint:

      Ma már csupán a “szépség” (aminek korosodván egyre inkább híján van az ember), amely pozitív, ám fájdalomteli érzésekkel tölt el.
      Köszönöm, Tibor.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    habár nem én vagyok az a Mari, de annyira átérzem ezt a verset… talán azért mert nekem is szétcsúsztak az ujjaim végleg valakivel egy vonat ablaküvegén…

    “az ötös vágányra végül beállt az est.” ez a mindent előre vetítő kép fogva tart…

    1. varnyuszabo varnyuszabo szerint:

      Drága Mari (ezúttal Te)! Ez a sor szándékom szerint a hosszú várakozást hivatott kifejezni, a “folytatás” föl sem merült bennem (erre mondta Arany János, hogy “Gondolta a fene!”), ám tetszik, hogy (ezek szerint) még ez is benne van.
      Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?