A mesékből kihajló virágok,
ha másféle regulában állnak,
a zaj lombja nem rejti el a csöndet,
a fény világít és nem vakít.
Az egykor és a van összemosódik,
s kertünk éke, a nagy fehér virág,
konkvisztádor hajó, de a maja
autókon nincs kerék.
Akkor az elme barlangfalán
bölényt festet az indulat,
de valós paták nyomát követve lesz
zsákmányod a vers, viszed
az éhezőknek és együtt gyújtotok tüzet.
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Betartottad, Barátom.
ismét lenyűgöztél képiségeddel, Istvándorom. köszönöm a verset lezáró gondolatot, sokáig lehet mellette melegedni. Ölellek: KedvesMarid
Ki voltam éhezve éppen valami olvasásra érdemesre. Jóllakottan térek ágyba. Köszönöm.