haldoklik csakrája
küllői elpattannak sorra
        vonaglik ez a nép
        árja
feneklik meg a pusztán
        szerét vesztve
        tán eszét is
mint ejtett
isten nagy kegyéből
kiejtett
        hogy csipegetett valamikor
nagy kegyéből
tenyeréből
        segíts magadon
        suttog a hang
és teszi is mind
mint teszi
kendőzetlen gátlást űzve
        dögevő a kánya
elaltatták a harangokat
ám a tornyok kerepelnek
ha az idő vésszel terhes
kerepelnek
        böjt
        böjt
        nagy a böjt
tüskéken edződnek a nyelvek
és sújt majd kalapácsuk
ha idő rendeltetik
        minden akaratnak

        mint pöröly

* “gyász sújtotta föld” Claudianus V. századi római költő szavai

2009.03.17.