Már napok óta figyelem a kertet,
a zöld fölött egy sárga pillangó csapong,
egy egész nyarat lassan itt felejtek,
míg őszbe öltözik a barna bőrű gond.

A napfény selymesebb, kimúlt a vadság,
nagy ölben ül, s piheg a sárguló világ,
a fáradt gyep megérti zöld alapját,
s már nem rebeg-remeg a harmatért imát.

Én pillangómmal könnyű táncot lejtek,
és lesem, hogy röpül szép szárnyán az öröm,
de érzem már a búcsúzó szerelmet,
s a nyár még átölel, mielőtt elköszön.