Pessoa fája

elemet cseréltem
a Mindenségben
de bennem föladták
a műszerek mert éltem
és haltam is naponta
így növesztve  a kérget
s mint friss ágak kibújtak
rajta dolgaim

a milliónyi rám tapadt levél
távolról lombnak látszik
pedig szavak melyek
úgy mutatják létezésem
hogy elrejtenek

(néha erdőnek gondolom magam
olykor madárnak de sokszor
ösvény vagyok a lombozat alatt)

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Tömény psziché.
    Pessoáé, a fáé — meg persze a Tied, Barátom.

  2. Pethes Mária szerint:

    A leütésbe egyszerűen beleszerettem. mintha csak rólam írtad volna:

    “(néha erdőnek gondolom magam
    olykor madárnak de sokszor
    ösvény vagyok a lombozat alatt)”

  3. Kovács József Hontalan szerint:

    Drága Testvérem, nem csupán “lombnak látszik”, de óriási fa vagy a költészet erdejében.

Vélemény, hozzászólás?