Garabonciás-triptichon

a rét mögött ahol
összeér a föld s az ég
libasorban bandukolnak
vándor jegenyék

mennék velük (de nem)
előbb megpörgetem
magam

s mikor megállok
amerre nézek
utam éppen arra van

s ha majd e délután
fölébreszti az estet
elalszom
és térképekről álmodok
(mint akinek célja van)

de hajnalban mielőtt
útra kelnék
megpörgetem magam

*

kalapja alatt felhők fészkek
hajszálai közt villámok cikáznak
köpenye rejtek lepkének
esőnek szélnek
mosolya függőhíd bánatok fölött
dallamot dúdol
hullámot vajákol a vízre
tenyerére szöcske ugrik a múltból
reggelenként batyut bont
hogy a nappalt elénk terítse
mérföldkőre ül
maga elé húzza a rétet
szalonnázik
majd elindul mindenfelé
hogy elérjen hazáig

*

jegenyegyertyás szikár halott az út
távoli tornyon csókaröpt-kendő
néhány séta maradt csupán
az elvásott mérföldkőfogak
már nem harapnak
távolodó fecskeszárny eget hasít
szürke dunnából hullik az ősz
bronz-siratóasszonyok bólogatnak
marionettdél

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Itt is kalaplengetve olvastam soraidat, Barátom.

  2. Kovács József Hontalan Kovács József Hontalan szerint:

    “marionettdél” betaláltál a szívembe megint HatalmasTestvérem! Képiséged, szóhasználatod lenyűgöző. Ölel: HontalanTestvéred

Vélemény, hozzászólás?