Pessoa erdeje

nincs évszak mely megzabolázna
lelkemben sasok fészkei
de apróbb madarak is csicseregnek

sokszor erdő vagyok
ösvények futnak bennem
mikor kirándulok magamban
nem figyelek a turistajelzésekre
mégsem tévedek el

vakszerencse ez
vagy a bennem lévő térképek
vezetnek nem tudom

akkor sem jövök zavarba
ha keresztúthoz érek
egyszerre indulok el mindegyiken
ilyenkor négyen (vagy többen)
járjuk a titkozatos rengeteget

Kategóriák: Vers.

Egy hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    “egyszerre indulok el mindegyiken”

    Nincs férfiasabb választás, Barátom…

Vélemény, hozzászólás?