Padsor

a szavak végére
nem tapad már se rím se rag
bedeszkázott nappalok mögött
ülünk a kotló csönd alatt
origamiujjaink imára hajtogatva
de ez ma már kevés
a zsoltár is bent reked
s ha nagyon fülelsz hallhatod
amint szálkás mindennapok
padsora tovább reped

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Önállósítva és feszesebbre húzva is lélekmélybe láttat ez a VERSed is, Barátom.

  2. Pethes Mária szerint:

    Drága Isrvándorom, elnémultam… tökéletes sorok, képek… csak ülök, ahogy Te írod:
    “bedeszkázott nappalok mögött
    ülünk a kotló csönd alatt”

    Ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?