Oszlopnak dőlve a Kálvária téren

utcák vonalaira írt
kék sorokat a hold
a hideg behúzódott a kapuboltok alá
néhány ablak villant halvány fénnyel
kései tévéműsor altatta az éjfélt
a csend korom-puhán lebegett

oszlopnak támasztott a fáradt nyugalom
lámpák jódgőze párolgott sárgán
bal kezem két ujjába sajdult a tapintás hiánya
– hajszálnyiból egyre vastagodó gyökérként
szövi át ereimet a meszes szűkület –
csizmám üveges buckákba ragadt

valami számadás-
szerűséget kellene készítenem
volt ennyi meg ennyi
maradt ez meg az
száraz tényszerű felsorolás lehetne
leltár vagy zsoltár nem tudhatom

csak álltam ott a rideg vasnak dőlve
lestem az osonó időre
fekete batyuba kötve vitte hátán életem
– szemem a távol égig érő
kettős toronyra emelte
a magamba suttogott felismerés

Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    El sem tudod képzelni, mekkora örömöt szereztél nekem ezzel a verseddel. Elmélyült gondolatokat bontottál ki lakótered látlatából, az íróféle Embereket folytonosan gyötrő pillanatokat merevítetted ki, ahogy fekete-fehér fotó rögzíti az Emberként élők arcára merevült keserű mosolyt. Először fölvittél, hogy jól lássam a Kálvária teret, aztán a bensődben dúló testi és lelki küzdésekbe rántottál, majd gyengéden ismét a földre helyeztél, hogy szememet veled együtt a ‘kettős toronyra’ emelhessem. gratulálok! nagy Vers, Péterem!

    1. Farkas Molnar Peter Farkas Molnar Peter szerint:

      Hűha! És izé… Ezt emésztem majd egy ideig.
      Köszönöm, Marcsim.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    leltár vagy zsoltár?
    leltár-zsoltár, Barátom…

    1. Farkas Molnar Peter Farkas Molnar Peter szerint:

      Köszönöm, Barátom!
      Még a végén rákapok a versre…

      1. Faragó Nóra Faragó Nóra szerint:

        támogatom… de a prózákról se feledkezz meg…
        ölelésem, Péter!
        szeretem-vers!

Vélemény, hozzászólás?