Békével jöttem, verset írtam,
úgy mosolyogtam, ahogy sírtam,
adtam örömöt, adtam vágyat,
szívére szorított a bánat,
loptam fűszálat a mezőről,
lélegzetet a levegőből,
jó útra szerelemmel tértem,
és úgy halok meg, ahogy éltem.
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Igen, ez nagyon Te vagy Mitykám 🙂 Ölellek: Madárlány
Adtál, Barátom.
Azzal meg minek sietnél?