Őrangyal

Rossz kedvem messze trappol,
ahogy megóvsz magamtól,
a szél is, mint a bánat,
torpanva les utánad.

 

Bú-bajnak sincs bocsánat,
megfélemlítve várnak,
míg lelkem kicsatangol,
rongy kórból, vak haragból.

 

Én meg már azt sem értem,
hogy fél vagy az egészben,
rosszul szeretlek, látod.

 

Élünk, mint kéz a kézben,
s dadogó szívverésem,
talán majd megbocsátod.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Mitykám, direkt tettél bele ilyen sortávolságokat? nem szonettként akartad? szólj és korrigálom… ölellek: Madárlány

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Megkapóan dadogsz, Barátom.

  3. Avatar Mityka szerint:

    Madárlány! Szonett és korrigáld!
    Öslellek röptödben: mityka

Vélemény, hozzászólás?