OLTÁRCSEND

Szürkén gomolyog a hajnali köd,
hiányoddal nézek benne farkasszemet.
Ásítozik a reggel. Mióta unja némaságomat?
Feslett szavakat suttog a falaknak az ágy. Felölti
harci díszeit a magány, elsöprő csatára készül
a semmi ellen, tudja: nélküled is átmelegszem.
Nem fáj az üresség: magamhoz simulok benne,
mint majomgyerek a szőranyához, belerajzollak
a levegőbe, várok, mint kalászban a búzaszem.
A csendemből így lesz oltárcsend. Ha tükörbe
nézek, a te szembogarad néz rám vissza.
Levegőt veszek: hallom a lélegzeted.

borító könyvek közt_FotoSketcher

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “Ha tükörbe
    nézek, a te szembogarad néz rám vissza.
    Levegőt veszek: hallom a lélegzeted.”

    Érzékletes, megkapó “hiányvers”.

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Köszönöm, Tibor.

  3. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Hiányok hiánya… Szívbe markoló versedben több olyan érzést éltem újra át, ami engem is kegyetlenül mardos:

    “Nem fáj az üresség: magamhoz simulok benne,
    mint majomgyerek a szőranyához”

  4. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Köszönöm, Mária.

  5. Kovács József Hontalan Kovács József Hontalan szerint:

    Bármilyen súlyos érzéseket vált ki belőlem a versed, kedves Anikó, van egy sor, ami hitemet erősíti: “várok, mint kalászban a búzaszem.” Ez a gondolat az életről szól. A határtalanul folytatódó életről. Pethes Mária egyik verssorát juttatja eszembe: “kenyérről álmodnak a búzaszemek”. Örömmel tapasztalom, hogy az alkoTÓházi költők gondolatai összecsengenek, bizonyítván azt, hogy ez egy összetartozó közösség. Szeretettel kívánok ihlető érzéseket: Hontalan

  6. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Köszönöm, Hontalan, hogy elidőztél a versemnél, és hogy felhívtad a figyelmemet Pethes Mária gyönyörű, “búzaszemes” verssorára.

Vélemény, hozzászólás?