November

A dombhajlatban megtorpan a pára,
ahogy az idő csomót köt magára,
már csak a konok, fagyba mártott gaz hajt,
a vízfolt alatt lyukat rejt az aszfalt,
sok lélegző még nem lelt menedékre,
az ég sem vált már jókedvében kékre,
a hűs szél pálló kévéket nyalábol
a frissen szántott termő derekából,
az ághegyekről lenyújtózva csöppnyit,
a köd a lassú fák fölé özönlik,
a november is kedvet kap magához,
a világ hozzákezd a változáshoz,
a látóhatár deres fagyba rémül,
s a tél rejtélyes háborúra készül.

 

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Festői tájleíró költeményed fölött szárnyra kapok, ölellek: Madárlány

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “a november is kedvet kap magához”

    Versed olvastán kedvet kaptam én is novemberhez, Barátom.

Vélemény, hozzászólás?