Nosztalgia anapesztusokkal

Hol a szív, hol a lány, hol a szép szerelem?
Hova tűntek az egykori társak, a cél?
Hol az Álom: a srác, aki négyszögesíti a kört,
hol a vers, hol az Óda – az új,
hol a gyógyszer a rákra, bará-
tom? Az arcon a ráncok, azok
gyarapodtak, az agy kisimult.
Hol a kólika bánt, hol a szív.

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Nosztalgia — és ellenpontozásnak (ön)irónia. Így kerek, a vers is, a világ is.

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Köszönöm Tibor!
      Mindig is féltem a szentimentalizmusomtól
      (bár szinte minden versemben – a “szépségimádatom” okán – megjelenik), ezért aztán muszáj nyomban agyonütnöm, és erre az önirónia nagyon is alkalmasnak látszik.

  2. Kelebi Kiss Istvan Kelebi Kiss Istvan szerint:

    Habár a kérdésekre optimista válasz nem adható, mégsem a lemondás verse ez. Korántsem kisimult az az agy!

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Köszönöm István!
      Anélkül, hogy ellentmondani kívánnék Neked: az ifjúkori énem szégyellené magát miattam.

  3. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Ismerős érzések, Lacikám… ölellek: Mari

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Drága Mari!
      Éppen amiatt vagyok köztetek, mert itt mindenki menteni igyekszik, ami még menthető.
      “Viszontölelés”…

Vélemény, hozzászólás?