Egy régi lány
Csupán egy sárguló fotó: kis
futó mosoly kövül
egy kedves arcon,
s dereng, akárha lomha köd mögül,
kudarcom.
Pánikban
Mint ki halni készül, úgy ölelsz:
itt ma véget ér a holnap,
önmagába dől a téridő,
s életünk az űrbe robban
– nem fogan jövő.
Egy asszony halálára
Két dugás közt mondja: „Meghalt anyám.”
Nem sír, nem sikoltoz’, semmi árva-lány-
allűr.
Hever a pamlag művelúr
bársonyán,
s csacsog, hogy „habár sovány
vigasz, nem sokat szenvedett szegény”.
Aztán ő meg én
Plasztikus portré-miniatúrák.
És még mennyiféle…!
Kiismerhetetlenek.
Köszönöm, hogy megtiszteltél, Tibor!