MINDEN SZOMBATON

unom, hogy minden szombaton
ezt olvasom: Váginé tulajdona,
szundít szegény a tranzit matracon,
amin a voltak áthúzott névsora,
Kovácsné, Nagy István, Amálka,
aztán ő, vajon ki lesz a következő
e húgyszagú ravatalon.

unom, hogy a kettes-kórterem
ajtaja mögött vár a négyágyas halál,
narancs, banán, dunsztosüvegben
langyos húsleves, a sorrend nem érdekes,
csak eszegesd, eszegesd Apám.

unom, hogy azt latolgatom,
élni vagy halni könnyebb,
és a sosem várt mindig napon
nem sírok, majd később,
ha megpihentek bennem a könnyek.
——–
már várom a szombatot,
reggel felveszem legszebb ruhám,
majd viszek sok apró otthoncsomagot,
és hallgatom ahogy zizegnek az alufóliák.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Főnysem, köszönöm, hogy elhoztad a TÓba is ezt az igazán főnyses versedet. ölellek: Kócosod

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Ahogy Mari is írta: igazán főnyses — érzékeny és plasztikus.

Vélemény, hozzászólás?