minden megváltozott – Nelly Sachsért

halott vagyok, csak eddig nem tudtam róla,
sóhajtott egy reggel. azóta megváltozott
minden. krizantém illatú lett a lehelete,
észrevette, hogy a temetőszagú bukszusbokor
tövében alszik a szél és rádöbbent, neki
se volt soha kihez tartoznia.

álmában a boldog pillanatok kiállításán
sétálgatott. s ha ébren volt, hosszasan állt
a fasorban, elfogódottan nézte a levelek
akrobatikus bemutatóját. ilyenkor érezte
messzire hátrál belőle a tél, és kis időre
elfeledte szaporodó veszteséglistáját.

nem indult sehova. tehát meg sem érkezett.
de hallotta, amint a kőbe vésett szavak közül
fölröppent a legszebb: szabadság, majd követte
a szerelem, amiről már teljesen megfeledkezett.
hát mégis létezett! valahol, valamikor. aztán hozzá
simult a csend és feltűnés nélkül a része lett.

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “álmában a boldog pillanatok kiállításán
    sétálgatott”

    Ezután (talán) már nem csak álmában, drága Mari…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Úgy legyen, Tibor. köszönöm mindenkori figyelmedet.

  2. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Szeretem ezt az optimizmust: “messzire hátrál belőle a tél” _____

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Kedves vagy, Vincze, hogy mindig követed megnyilvánulásaimat. köszönöm szavaidat.

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “hát mégis létezett”

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Egy hajnalban rádöbben az ember lánya… 🙂

Vélemény, hozzászólás?