mindegy

tudatom tiszta teréig távolodom tőled
nem fűtöm tovább titkok tűzével a kertet
az ereszről olvadt pillanatok csepegnek

ajtómon az erdő kopogtat vadorzók járnak
őrzők kellenek törött ágbogában állni a sarat
álmokra vigyázni miért vagyok rátermett

hiába hablatyol a város nevében a látszat
a madarak pentatonban skáláznak teljes tonalitás
hallom zihál a beteljesült várakozás

végtelen vetítővászon az ég
kirajzolódik rajta a szerelem valódi mása
ahogy növekszik a már úgy fogy a még

tiltakozom szürkén szendereg
a jelen járdaszigetén a jövő jutalomjátéka
mindegy csak sokat ígérő szóval alliteráljon

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Fellelkesült szavaidat köszönöm kedves Andor 🙂

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    őrzők kellenek törött ágbogában állni a sarat

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Ahogy mondod Költőtárs, hála legyen az égnek, a TÓban vannak őrzők, nem is kevesen 🙂

  2. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

    Nagyon nem mindegy…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Naná, hogy nem… de ha szépen alliterál, már az is valami 😀

Vélemény, hozzászólás?