Margóra

Egyszer volt. De hol nem volt hazugság, amerre
az igazat keresik, vagy a csendek mögé húzódó
suttogások elől menekülnek – mintha lenne még
hová -, vagy ahol kívülről tapétázzák a falat, de bent
már régen leomlott a vakolat, maga alá temetve
a rettegőt, ki mások nyomorúságán keresztül
igazolná saját bizonyítványát. Üres fecsegések
halmaza rajzolja ki napjai vázát, s szalad az élete,
rohan a semmibe, s ő kapaszkodna még, mert
kicsiny kezeivel kotor mindenféle vázlatok után,
papírok között matat, mikben elmesélték már,
mi is az a szeretet, vagy hogyan kell azt művelni,
létezik- e egyáltalán. A lelke már ezer éve koplal,
de a hiányokat csak önző játékokkal képes lefedni,
válladra teríti a sáros gúnyát, sötét szavakat
fecskendez, állít és elképzel, csakhogy ne kelljen
tükörbe néznie, mennyire szürke lett a leomlott
faltól, s mennyire poshadt a levegő ott bent,
abban a házban, amelyben neki lélegeznie kell.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Örülök, hogy “vissza”hoztad, kedves Nóra.
    Nagyon tetszik most is.

  2. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

    Én is örülök neki- Neked ismét!

  3. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Nagyon örülök neked én is, Nórink 🙂 Versedben javaslom átvizsgálni a ‘már’-okat (3 db), ‘még’-eket (2), ‘de’-ket (2 db), ‘mert’-et, szóval a töltelékszavak jogosultságát…

  4. Farkas Molnar Peter Farkas Molnar Peter szerint:

    Lám, ismét egy házban, egy asztalnál…
    Örülök neked, kicsi költő!
    (Ja, hallgass Marira: számolj!)

Vélemény, hozzászólás?