MAGAD VAGY*

Nem a szó. Nem a csend. Nem a néma
fülbe verődő hang (szédült bogár,
ha nekimegy a falnak). Nem a
halálhírre földre ejtett pohár.

Nem az összetört szív. Nem a tépett
dallam, mit belőled szakít ki virág-
sziromnak, s őriz, mint foszló képet
a darabjaira széteső világ.

Nem a föld. Nem a zuhanó alma.
Nem a karddal kettévágott gyermek.
Nem mások sóhaja, kusza álma.

Nem az önmagukba omló vermek.
Nem a szó. Nem a mondat. Nem a vers.
Magad vagy, mit összerakni restellsz.

(*Evokáció Radnai István alábbi soraira:
„magad vagy kit restellsz összerakni
s a tépett dallam lépte belőled szakad ki”)

Ana Wirsch szobra. Forrás: Arteide

Ana Wirsch szobra. Forrás: Arteide

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Szép mélyról fölzengő sóhaj… nem másoké, a tied, de akár a magamé is lehetne. Nem ismerem ezt a Radnai verset, ezért rágugliztam. de sajnos nem leltem meg. viszont egy friss evokációt találtam egy bizonyos Erzsi-Zsu álnév homályába burkolódzó tollából. csak érdekességképpen hozom ide:

    http://blog.poet.hu/Erzsi-Zsu/kiirt-faj-dalom

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Remek ötlet (még ha evokációból pattant is ki) és nagyon jó a kibontása is.

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Köszönöm, kedves Mari és Tibor az elismerő szavakat! A Radnai-versek lelőhelyét külön köszönöm, Mari. Anikó

Vélemény, hozzászólás?