Lettünk

Érinteni vágylak,
mint a csend,
ölelni át a vágyat,
bőröd bársonyán érezd
hevülő, lüktető vérem.
Hallgatni volna jó
hangod, ahogy barna
akkordjaiba mélyül
minden kiejtett szó.
Szememben fényül
szemedet őrzöm,
mosolyokból oldva
lettünk a végtelen tér.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária szerint:

    szabaddá szerettétek egymást… egymás mosolyából oldottátok ki a tér végtelenjét.

    1. Vékony Andor szerint:

      Szavaidból kicsit jobban megértettem a történteket…

  2. Bátai Tibor szerint:

    Őrzöd — a végtelenben és a végtelennek…

  3. Gősi Vali szerint:

    “Hallgatni volna jó
    hangod, ahogy barna
    akkordjaiba mélyül
    minden kiejtett szó.” De szép… 🙂

Vélemény, hozzászólás?