Leszakadt redőny

mikor rozsdás a szivárvány
és fekete a gyurgyalag tolla
minden kép elmerül
az ecsetbe visszatolva

az ősz ősz marad s tavasszal
tar ágak összege a fa
leszakadt javíthatatlan
redőny lesz minden éjszaka

vonallá nyújtózik a labirintus
már titoktalan és nyirkos a hideg
s értelmét vesztve elgurul
az ajándékzsineg

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    “vonallá nyújtózik a labirintus”… hányszor megéljük, Istvándorom!

  2. Avatar Tamási Orosz János szerint:

    Kedves János, látom, újabb Utószót írtál az Utószóhoz. Ez talán még megrendítőbb; csak oly méltó Pierre Emmanuelhez. Simone válaszolt már? Barátsággal és szeretettel üdvözöllek, j.

Vélemény, hozzászólás?