Látomások

könnyű álmatlanságban lebeg a város
az ablakok párásak mint
ütlegelt kutyák szeme
neveket sorol a kert
földje csordultig tele gyöngédséggel

nem fáradok elmondani itt vagyok
kezdetektől a végzetig mint olvadt fémbe
foglalt féldrágakő véremben dobol a táj
írásjeleket festek a Tó betonszegélyére
szótagokat küzdelmes esztendőkről amiket
elmosnak a felkorbácsolt hullámok

holtak között elevenen perelek az idővel
eltékozolt évekkel mentegetőzöm
árnyékból fényből
bőrig ázott virágok lélegzetvételéből
dalt teremni itt vagyok

mennyi megrajzolhatatlan párhuzamos
amik sosem találkoznak a végtelenben
mennyi túl későn kimondott szó mint
eltévedt lövedék megannyi pontatlan
szereposztás csillapíthatatlan csillagkutatás
után érdemtelen itt maradtam

de nyugodt vagyok tudom
ha eljön az időm árnyékodba térhetek
és a lángoló pipacsmezők felett
a hangod nélkül elárvult légben fűszeres
csókod ajkamra tapasztod halotti pecsétnek

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Avatar Mirage szerint:

    Nagyon szép! Gratulálok.
    ölellek
    énisénis

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      köszönöm, Miragem…
      ölellek
      énisénis

  2. Avatar lukacsibolya szerint:

    Ez gyönyörű, Marim!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Ibikém, köszönöm, hogy szívedbe talált… ölellek: Marid

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Igen, Mari, itt.
    És dalt teremni!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Sokszor elgondolkodtam, hogy annyi veszteség, baj, betegség után is, hogy-hogy én itt maradtam… hát rájöttem, dalt teremni kellek 🙂 legalábbis szívből remélem, hogy jól látom 🙂 Ölellek, Tibor.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      köszönöm… szívből remél(t)em 🙂

Vélemény, hozzászólás?