Körülbelül

oly sokszor
mondtam már
szeretlek
hogy elkopott
sokszor-mosott
vászonként
átlátszó lett
viselhetetlen
a mediterrán kert
immár
üres cserép
legyen hát mosatlan
és a landolni készülő
kertek alá földet cipelő
körülbelül ilyen

*
választhattam volna-e
szebb világot
dombot ívet hajlatot
szivárványt
kertet és virágot
forrást hol
szomjat olthatok
sziklát melyen
sorsomnak
fészke van
szántót ahol
az életem terem
tó-tükröt
hogy láthassam
magam
ki nem volnék
ha nem lennél velem

*
igazad van
ez nem csúnya
talán kicsit giccses
de egyszer sem mondtam ki
a SZÓT
viszont a tördeléssel
jól összezavartalak

mint általában

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Direktben nem mondtad ki, de rengeteg verssorodban (és közöttük) sorodban ott van, feketén-fehéren.

    [A tördeléses zavarba hozás meg hab a tortán. Kíváncsi vagyok, mennyire akad meg az (azt hiszem) egyik érintett torkán. :)]

  2. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    Nagyon klassz kedves István! Igaz verseiden mindig megakad a szemem, itt is, ott is! Így aztán nem mondhatok mást ennél a versnél sem, minthogy: Kiváló 🙂
    Örömmel olvastam!

  3. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    “hogy láthassam
    magam
    ki nem volnék
    ha nem lennél velem”

    – a kettős tagadás és a tükörbe nézés is megtornáztatja az agyat, és a “talán kicsit giccses” fogyaszthatóvá válik

Vélemény, hozzászólás?