rémálmokat túlélő madárbirodalom,
boldogtalan bordáim boltozatának
bal oldalán sajgó szó, fölöttem
átsuhanó kósza fénysugár? nézd
szótlan éhség a testem.

ki vagy, mi vagy te reggeli imámban
az elsiratás, a hála szava, az időtlenség
diadala, vágyak vagyonosa,
megcsonkított évek kárpótlása,
a feledés beszédes némasága?

ki vagy, mi vagy te az álmatlanság barna
hullámverése, vízszintesek és merőlegesek
találkozásának foglya, gyönyörök győztese,
száz nevű ábránd? meglehet, csupán zabolátlan
sodrások lovasaként a lelkem vetett a felszínre.

én a szabadság egyszer nyíló virága vagyok.
de ki vagy, mi vagy te suttogó sóvárgás,
hallgatag rét, amit az éjszaka rejteget,
felhők bokrait tükröző Tó, felborzolódó
víztükör, hegyek hűsítő kelyhe, az ég szürke
kupoláján világító remény csillaga?

elveszett és folyton egymásra vágyó
napok vagyunk. de ki vagy, mi vagy te?
esőben tisztára fürdetett ösvény, vezess
az örökkévalóság illatába és gyöngéden
hozz vissza az álmok puha fészkébe.