Én ma este a szívem díszítem fel,
sok tarka cukormadárral aggatom tele,
tudom, az egyik majd lágyan énekel,
íme az ember, kinek mégis van Istene.

Én ma este mindenkit szeretni fogok,
kibonthatatlan csomagba rejtem rossz emlékeim,
ha valahol nincstelen gyerek zokog,
mosolyommal szárítom fel szeme gyöngyeit.

Én ma este felveszem hófehér ingem,
az asztalfőn fog ülni Anyám, Apám,
ekkor mellkasom majd felfeszítem,
lássák amit nem bír elmondani a szám.

Én ma este ígérem, csak nevetni fogok,
mert a boldogság oly ritka vendég nálam,
s ha odakint a város ezernyi fénye felragyog,
hogy ne fázzon, ráadom bolyhos sapkám, sálam.

Én ma este remélem élek néhány percet,
mert kulcs lettem a nagy titkok ajtaján,
kinyitom baloldalon ezt az öreg termet,
hogy az égre reppenjen a sok cukormadár.