KÁNYAFÁK SIRASSATOK (Sz. Jeszenyin igézetében)

Sóhajtoznak a kányafák
Állnak gyászban fehérben
Engem szánnak siratnak el
A korhely esti szélben

Elsorvasztották testemet
Vad harmonikás éjek
Elrongyolták a lelkemet
Cimborák nők szeszélyek

A telihold ezüst csöbör
Szürke felhők ölében
Eltántorog a hosszú út
A porba loccsant fényben

Az út végén a kőkereszt
Megroggyan makacs térdem
Megcsókolom a vasszeget
Megváltóm lábfejében

Fejemre harmat könny pereg
Szégyenben bűnben éltem
Sirassatok el kányafák
A korhely esti szélben

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Plasztikusan megidézted, kedves László.

  2. VALYON LÁSZLÓ szerint:

    Egykor nagy kedvencem volt. Együtt sültem főttem vele. Persze ma már más a verseszményem, de azért szívesen olvasgatom néha. Régi érzéseket, emlékeket idéz fel. Mindig akartam egy jeszenyines verset írni, de valahogy nem akart összejönni. Talán ez.

  3. Pethes Mária szerint:

    Annyira hozod a Jeszenyin-hangulatot… szépen muzsikál az ember szívében.

Vélemény, hozzászólás?