Ibolya

Vékonyka szálra ül az ég,
pehelynyi lakk, a szirma kék,
a tavasz széléhez simul,
s bár illata tonnányi súly,
egy nyíló pillanat alatt
szétröpködik a madarak,
s a fűszálak közt szétterül,
búján és szemérmetlenül.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Avatar Mihály Böröczki szerint:

    pontosítom:….pehelynyi lak, a szirma kék….

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “buján és szenmrmetlenül”

    Ide érzem az illatot, Barátom. 🙂

Vélemény, hozzászólás?