Huszonnégy hajó

nyugalom
lélegzés mozdulat nélkül
mozdulat törekvés nélkül
törekvés kötelék nélkül
kötelék félelem nélkül

csönd
szkafander légüres felfordulásban

erő
megmaradni
mohos kövek közül kitörni mint a fű
égett gerendák helyén kilombosodni
szétterülni egy elhagyatott szomorú
vidék egykedvű rideg fém ege alatt

egyensúly
találd meg magad hallottam és akkor
keresni kezdtelek mert hogy lehetnék
egyszerre kint és bent másik én nélkül

idő
a múlt alagútjain át napok féreglyukain
a jövő zárt folyosóin fedett teraszain át
megyünk az örökké veszélyes kanyonja
mentén megingathatatlanul közeledünk

bizonyosság
ismerlek mondta ahogy ereszkedett
aminek látszol még inkább aki vagy

leért és itt maradt

öröm
szín
erő
fényesebb oldal

kék zafír mellett a sárga topáz

kedvesség
szelíd mennyei bolondok
együgyű bölcsek peronról
integető angyalok és az ő
mindennapi szórakozásuk
ámen

tükör
nézni mint magam
ő én én ő vagyunk
egyszerre kétszereződés
és egyszeres ismétlése a
harmóniának egy
dinamikus ábrán

bizalom
tökéletes összerétegződés
nyílt tér magasság
emberszív nagyságú bolygó

menedék
az ember-kor töredékesebb most
bizarr homályos és esetleges az
ordas időben összekapaszkodva
állandó fénypajzs fejeink fölött

hit
körülfog körülvesz teknőst a páncél
megtart gyökerek egész seregével
a tévedés folyamatábrája papírhajó

biztonság
történhet bármi

érzékenység
ahogy minden körülmények
közt világos mit jelentenek
a hallgatás horizontján
túlról érkező jelek

elfogadás
az összhang lényege távoli ikercsillagok
mozgástörvénye vagy a feltételek nélkül
bejárható föld mag levegő miből kikelnék
hova gyökereznék ahogy a fölhasogatott
napok szálain át- meg átvetjük magunkat
lent és fent lent és fent ismeretlen mintájú
kelme szövődik ismeretlen célból napra
nap akár a gépek is lehettünk volna forgó
kerekek vagy bármi más köztes alakzat a
végtelen variációból a magunk módját úgy
is megtalálnánk ez lett az élet az meg ott
mi s a kettő valamiképp egy és ugyanaz

szabadság
a határköveket nevetve szétdobáltuk
most mindegyik a tó fenekén fekszik
aztán majd elfelejtjük melyik az a tó
csak a nevetés a víz és az ég marad
a vitorlák és a szél a szárnyaink alatt

közelség
ha elunod a víz locsogását
beszélek hozzád fanyelven
kőnyelven villámnyelven a
kezdet felizzó tűzszavaival
vagy hangtalan-mély csönd
lesz képek talányos rajzok
bonyolult jelképrendszerek
az ég és a föld bejáratai egy
borostyánerdőben akár úgy
teszek meg se születtem de
sose legyek ennél távolabb

oltalom
tarts távol a gonoszságtól
vadnak engem ne engedj
vizet adj néha tenyeredből
mondd nekem a te szavaidat

hűség
ha kiperegnék is az időből
és idegen csillagra érkezem
tüzeket gyújtok visszataláljak

ragyogás
békét beszél és
fényességet áraszt
egyetlen szálat
enged s fogva tart
árad tündöklik
örökké mint a nap
kezében világ
mellette angyal

változás
nyomot hagysz rajtam alkotó
kezed nyomán formát vált lassan
a lélek tisztán kivehető alakot
ölt mint keringő csillagnővéreim
az űrben mint emberibb ember
a hasonlatosságban ami már volt
ami lesz még örvénylik egyre
az állandóság függönye mögött
egymagam kevésre jutok el
ne engedj többé forgass alakíts

emelkedés
van hely magunkfajtának egyre feljebb
sirályokkal és sasokkal ritka levegőben
végül csak mi meg az angyalok lentről
láthatatlan a magasság fekete ege és a
vízről úgy tűnik elérhetetlen csüggedt
papírmadár úszik el csónakom mellett
felismerem a szárnyakat felismerem a
tengert felismerem a testvérhajó nevét
van hely magunkfajtának egyre feljebb

áramlás
nincs irány nincs út nincs mérhető
titokzatos kezdetet jelöletlen vég
vagyunk a sodrás az áradat maga
melyik melyikkel külön se válik
együtt halad lebeg és emelkedik
a folytonosság törvényei szerint

csillag
egy ki vezessen egy aki jöjjön
egyikük vigyáz másikat őrzöm
kell egy harmadik sötétség ellen
egy akit úgy kell égre terelnem
egy aki hív majd egy akit hívok
felismerjen mert nem hasonlítok
ez bátrabb a másik kicsit riadt
és jó ha van egy az árnyak miatt
egy akit hozok egy akit viszek
egy kiben feltétel nélkül hiszek
kell felébredett és egy kis álmos
lehetnék gazdag fénymilliárdos
de mégse vágyom ennyi csillagot
tartsam csupán az egyetlen nagyot
benne ragyog mind az összes többi
nekem egy dolgom ˗ illőn megköszönni

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Örülök, hogy elhoztad (fészes) Labirintusodból, így együtt látva / olvasva új élményt ad.

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Köszönöm, Tibor, hogy követed az eseményeket!

  2. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Hajók _____ vagy talán hídak kusza szövevénye, melyek behálózzák az életünket és megteremtik a tökéletes lét feltételeit ___ jó volt végig járni őket ___ boldog új évet kívánok Neked Ildikó!

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Kedves Vincze! Eredetileg amolyan adventi naptár volt ez, minden napra egy újabb hajó. Amik közül bármelyik használható, ha mégis megáradnának a vizek…
      Köszönöm, hogy itt jártál.

  3. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Amikor a hajók végére értem, az jutott eszembe, hogy Hontink SzabadságKŐ-nek nevezett Téged… Igen, szabadon gördülsz, akár a sorok, amik életmentők hajókat írnak le… van mibe kapaszkodnunk, mert a vizek hamarosan megáradnak. ölellek, BUÉK-osan. 🙂

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      És már az Át a megáradt folyón is elkészült…
      Köszönlek, Marim!

Vélemény, hozzászólás?