Holdpalota

nakonxipan_gulacsy_lajos
          avagy Marco Stanley Fogg szavaktól zsúfolt dobozai

a doboz mint sejt
          ha rejteget
plazma bent és kint
          a tér
a káosz szülte fergeteg
          s a mag
          a mindent tudó mély
mit rejteget
zabolátlan méh
          fészkében az egész
s a falán túl csak
          a rész
a hajtogatott él kamrát nyit
mint dübörgő szív ha útnak ered
és megnyílnak a hömpölygő erek

megtelő és ürülő doboz hegyek
          áradó karton vermek
izgatott moraj
          heves szavak
kötve fűzve motoszkál az elme
          s a láncra vert nyugtalanság
          mint izzó láva
                    kicsordul
és rám talál
          lelkemre sütve seregnyi billogot

ilyenkor
ernyedten fekszem el
          és fortyog még bennem a szó
                    hagyom
fröccsennek szét a láva csillagok
mint éber éjszakák égtükrén
          a luciferin rovarok

két emelet közt
ha elakad a lift
          kielégíted a perceket itt
míg szaporázó nyelveden
          megtorpan a rémes világ
s New York áramszünetre vált

elnézem őket
          a szótlan doboz pillért
          mélysötét néma hitét
és törpe magamat
kit eltapos súlyos árnya
          az origami sas kitárt szárnya
          és a tenyérnyi egek között
sikló rémület
          a közöny
          már liheg a hátam mögött

völgy nélküli hegyek
          mert lehet a hegy
          völgytelen
hol Cyrano a nagyorrú
          bolyonghat szabadon
          időtlen
_és akad fa is
          sem tölgy
          sem fenyő
mely nem lesz magas
          de egyedül nő_

körbe vesznek hát a dobozok
          lezáratlan
          karton dobozok
                    a boldogok
s belém karcolják az ikreket
          vagy széthulló
          kaotikus halmazok
megmászom a szirteket
mert fent a fények csendesek

és verdes majd tekintetem
a dicső ünnepen
          törött szárnyakkal
          Nakonxipán házai felett

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Sajnos Auster regényét nem olvastam, csak a Verne-féle filmadaptációt láttam. de a hold a képzelet, szerelem, az őrület, az elérhetetlen vágy, az anyaság, a ciklikusság jelképe. Ugyanakkor mint mint élettelen kő, égitestként lebeg az égen.
    Erőteljesen szimbolikus verseddel körbejárjuk a világot, feltűnni vélem az amerikai álmot, King álmát. remek az “origami sas”-kép. És tapintható a párhuzam Fogg Kitty Wu-ja és Cyrano Roxan-ja közötti reménytelen szerelem is. Zárószavaddal “törött szárnyakkal” ugyan, de Gulácsiig repítesz, aki megfestette az elvágyódás tartományát.

    rendkívül megszerettem ezt a részt, nagyon aktuális, mint egy hátborzongató előrejelzés:

    “a tenyérnyi egek között
    sikló rémület
    a közöny
    már liheg a hátam mögött”

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Mária! Szép jó reggelt kívánok és köszönöm szépen a gyors és tartalmas reakciókat! 😀

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    (Itt is) nagyon kíváncsivá tettél a regényre, kedves Vincze…

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Kedves Tibor! Érdeklődésedért köszönetem!😀

Vélemény, hozzászólás?