Hibernált

élesztgetem de már nem ébred
a bennem lakó hibernált gyerek
és alszik a tó a tanya alszanak
nyesők kapák ásók és tenyerek

nincs előttem és utánam
csak nyirkos mindennap-falak
nem Vízözönvégi-ágat tartok
a számban csupán lyukas fogakat

vándorolnék hiszen  vinne
a születéskor kapott lendkerék
de egyre gyorsabban lassul
és az is foszlik ami emelne még

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Remekül megáll a (“saját”) lábán ez a “Fölismerések csokrából” kiemelt darab, Barátom.

  2. Pethes Mária szerint:

    Istenem, de gyönyörű! Ölellek, DrágaIstvándorom: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?