HÁTRAFELÉ

Foszladozik a sarokban
a vén napernyő.
Eleget szolgált,
kidobni nincs szívünk.
Túlélte apánkat.

Lomhán mocorog
a ház falán az árnyék.
Fogatlan kutyánkba
mindenütt belebotlunk.
Arrébb küldjük, arrébb mozdul.
Okos kutya. Ért a szóból.

A vonat előreláthatólag
akkor késik a legtöbbet,
amikor valaki ránk vár,
vagy ha valakit mi várunk.
Csak az órák járnak
egyre pontosabban.

Takarítani kellene.
Előkotorni szőnyeg
alá söpört álmainkat.
Kiporolni a hétköznapokat.
Felszítani a múlt parazsát.
Újraéleszteni mindent,
ami … hmm…

Az öröklét tüze,
mint a szárazvillám,
láng nélkül csap le,
ha majd eljön az idő,
de én nem félek.
Reggelente hátrafelé
ülök fel a nyeregbe,
és csak nevetek.
Zabolátlan bennem
a maradni akarás.

2014. november 6.

Fotó: Lehoczki Katalin

Fotó: Lehoczki Katalin

 

 

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Zabolátlan…
    Olykor bennem is.

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Mindig tudtam, hogy rokon lelkek vagyunk, Tibor. Köszönöm, hogy mindig teszel felém egy olvasói gesztust. Anikó

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Tiszta képek, átélhető érzések… ez nagyon szívemhez nőtt:
    “A vonat előreláthatólag
    akkor késik a legtöbbet,
    amikor valaki ránk vár,
    vagy ha valakit mi várunk.”

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Ez a pszichofizika egyik legáltalánosabb és legfontosabb törvénye, Mari. 🙂

Vélemény, hozzászólás?